Markó Beáta írása

Manchesterben befejeződött a Konzervatív Párt idei, október 2-5. között tartott szokásos éves kongresszusa. A Tory-képviselők érkezését a megszorítások ellen tüntető több ezres tömeg fogadta, ám a viharok a kongresszusi teremben sem voltak kisebbek.

A felszólalók többsége az aktuális gazdasági helyzettel foglalkozott és számos képviselő illette kritikával a kormányt, amiért a NATO keretein belül részt vállalt Líbia felszabadításában, míg mások annak a véleményüknek adtak hangot, hogy szerencsés döntésnek tartják Nagy-Britannia kimaradását a valutaunióból. William Hague külügyminiszter egy „kijárat nélküli égő házhoz” hasonlította az euróövezetet. George Osborne pénzügyminiszter szerint a britek „nemzedékeken keresztül fogják mondogatni: Istennek hála, hogy Nagy-Britannia nem csatlakozott az euróhoz”.

A négynapos kongresszust a miniszterelnök, David Cameron nagy ívű és optimista kicsengésű, több mint egy órás beszéde zárta.



Cameron biztonsággal állította, hogy „szebb napok” várnak Britanniára, de ehhez az országnak „harciasságot kell mutatnia a világ felé”, mert csak így jöhetnek ki a jelenlegi gazdasági mélypontról. „A kihívás korszakát a lehetőség korszakává kell változtatnunk” – folytatta a miniszterelnök, és Nagy-Britannia jelenlegi helyzetét a birodalom elvesztése utáni időszakhoz hasonlította, amin sikerült felülkerekedniük, s így fog ez történni a mostani krízissel is. Felszólította a briteket, mutassanak bátorságot és ne essenek kétségbe attól sem, ha az országnak hamarosan a globális pénzügyi válság második fázisával kell szembesülnie.

Jelenleg „nem normális recesszió van”, és azok a "normál eszközök", amelyeket a kormányok „normál recessziók idején” felhasználhatnak - például hitelekből fedezett adócsökkentések vagy a kiadások növelése -, működésképtelenek, mert csak még több adósságot termelnek, és azzal a kockázattal járnak, hogy a jövőben még magasabb adókat kell kiróni.

David Cameron támadta az EU-t a vállalkozások túlzott szabályozása miatt. „Szinte naponta látok egy új szabályt, ami az utunkban áll.” Kitért az euróövezet problémájára, és ígéretet tett: „amíg én vagyok a miniszterelnök, addig nem lesz euró a szigetországban.” Ezt a kijelentését hatalmas tapsviharral fogadták a küldöttek.

Majd így folytatta: „mivel Nagy-Britannia nem tagja az euróövezetnek, a gazdasági újjáépítés alapjait a maga által meghatározott módon rakhatja le, és ehhez ragaszkodni kell”. Ugyanakkor határozottan kijelentette, hogy „a magánszféra, és nem az állam, vezetheti az Egyesült Királyságot a felvirágzás felé.” Ennek érdekében minden támogatást megadnak a vállalkozásoknak, csökkentik a szabályozásokat, a bürokráciát. „Bármire legyen is szükségük, megadjuk nekik” – mondta.

Ám jutott néhány keresetlen szó a Munkáspártnak is. „Az elmúlt évben a Labour bocsánatkérő országjáró turnéjának voltunk szemtanúi” – mondta. Bocsánatot kértek, mert nem szabályozták kellően a bankokat, mert nem voltak elég zöldek, mert nem építettek elég lakást. „De tudják, mit?” – kérdezte Cameron. „Egyszer sem kértek elnézést, amiért milliárdokat pazaroltak el az Önök pénzéből.”

Cameron említést tett még az oktatásról, a jóléti állam szolgáltatásairól, a munkanélküliségről, a hetero és a homoszexuális házasság intézményéről és a gyermek örökbefogadásról. Végül a gazdaság, a társadalom és az állam radikális generáljavítására szólított fel.

„Sok pesszimista véleményt hallani manapság a gazdasági és társadalmi problémáinkról, a politikai rendszerünkről. A legjobb napjaink mögöttünk vannak – mondják -, és hogy a hanyatlás útjára léptünk. De azért jöttem, hogy meggyőzzem Önöket, ez nem igaz.”

„Nem a harci kutya mérete, hanem a kutyában lévő harci kedv számít” – mondta David Cameron miniszterelnök.